Társadalom és írásbeliség a középkori és kora újkori Erdélyben

Leírás

Ismeretes, hogy Erdély már a Magyar Királyság keretében és utóbb fokozottan, az önálló államiság útjára lépve előbb társadalmi majd felekezeti berendezkedésének (sajátosságainak) következményeként jellegzetes arculattal rendelkezett, melyek megkülönböztették az ország többi területétől. A szimpózium (szekció) fő célja egyrészt az erdélyi társadalom eme jellegzetességeinek a bemutatása, másrészt annak a feltérképezése, hogy ezek a sajátosságok miként tükröződnek, hogyan követhetők nyomon a korszak forrásanyagában és a társadalom kereteit adó intézmények működésében. A szimpóziumra olyan előadásokat várunk, amelyek az egyházi és világi intézmények, iratkibocsátó szervek működéséről és ezek társadalmi szerepéről szólnak (magyar nyelvű hivatali írásbeliség, magyar nyelvhasználat a diplomáciában, a románok és a szászok magyar nyelvű írásbelisége stb.).

Előadások (folyamatosan frissülő lista a jelentkezések függvényében):

• Balogh Judit (EKKE): Önreprezentáció az Apafi-kori erdélyi egodokumentumokban
• Bogdándi Zsolt (EME): A kolozsmonostori konvent fejedelemségkori jegyzőkönyveiről
• Gálfi Emőke (EME): Gyulafehérvár és Izabella királyné második erdélyi udvara
• Izsán Csaba (EME): Egy 1613-as Kolozs vármegyei gyalogpuskás mustrajegyzék tanulságai
• Mátyás-Rausch Petra (ELTE HTK): Mátyás-Rausch Petra: A fiskális jobbágyság helyzete az erdélyi Rákóczi-birtokokon (17. század első fele)
• Pakó László (EME): Prókátorok, írásbeliség és jogi műveltség a kora újkori Erdélyben
• Szász Anikó (EME): Magyar nyelvű oklevél-kiállítás az erdélyi vármegyék mezővárosaiban (1540–1600)
• W. Kovács András (EME): Királyi kiküldöttek bíráskodása a középkori Erdélyben