| Javaslattevő: | Nyírő Miklós |
| Kapcsolat: | |
| Tudományterület: |
Leírás
A magyar nyelv igen gazdag az ún. közép- vagy mediális igékben.* E tekintetben rokon pl. az ősi indoeurópai nyelvekkel (köztük az ógöröggel, lásd meszótész), élesen eltér viszont a nagyobb nyugati nyelvektől, melyek igerendszereit az aktivitás és passzivitás terminusai uralják (s a középige nem is különül el alaktanilag). E kontrasztban két merőben eltérő szemléletmód jut kifejezésre. Míg az ősi szemléletben egy „mediális, esemény-orientált” világ- és önértelmezés – vagyis egy, az igével kifejezett esemény és az annak vonatkozásában pozicionált alany terminusai mentén zajló gondolkodásmód – tükröződik, addig a nyugati szemléletben egy, az alany és a tárgy terminusai mentén zajló, vagyis a szubjektum szempontjából való gondolkodásmód érhető tetten.
A magyar nyelvben tükröződő „mediális világszemlélet” számos diszciplína, köztük mindenekelőtt a nyelvészet, az irodalomtudomány, a filozófia és a teológia érdeklődésére is számot tarthat. (A szóban forgó „medialitás” teljességgel elkülönül a „materiális mediáció” kultúratudományi problémájától.)
* Pl. kinyílik, elnémul, megmutatkozik, szemben a kinyitják, elnémítják, megmutatják aktív, illetve a kinyittatik, elnémíttatik, megmutattatik régies passzív alakokkal.