Szóbeliség és írásbeliség, magyar és latin nyelvűség az ómagyar és a középmagyar korban

Leírás

A nyelvhasználat két fő színtere a középkor első századaiban nyelvek szerinti megoszlást is mutat: magyar nyelvű szóbeliség és latin írásbeliség kettősségét és egyben elválaszthatatlan kapcsolatát. Ezek belső viszonya évszázadokon át fokozatosan alakul, módosul, s az egyes nyelvemléktípusok szerint számos eltérő kérdést vet fel. Milyen sajátosságokat mutatnak e tekintetben az ómagyar kori oklevelek, az Árpád-kori szövegek és a kódexek? Milyen újabb lehetőségeket kínálnak a fentiek tanulmányozására a középmagyar korban megjelenő emlékek (misszilisek, boszorkányperek, nyelvtanok stb.)? A szimpózium a fenti központi szál révén többféle nyelvtörténeti vizsgálat számára kínál találkozópontot.

Előadások (folyamatosan frissülő lista a jelentkezések függvényében):

• Gallasy Magdolna (ELTE BTK): Szöveghagyományozódás: funkciók és történeti változásaik
• Korompay Klára (ELTE BTK): Egy új kutatási terület: Melanchthon 1526-os krakkói nyelvtanának magyar anyaga
• Pappné Kocsis Réka: Latin nyelvű marginálisok ómagyar kódexekben
• Terbe Erika (ELTE BTK): Nyelvhasználati minták 16. századi literátorok levelezésében
• Vladár Zsuzsa (NKE): Exemplis apparet. A korai magyar grammatikák példaanyagának elemzése
• Zelliger Erzsébet (ELTE): Korai rovásemlékeink nyelvtörténeti és művelődéstörténti tanulságai (A magyar nyelvet róni kezdik)