Difficile est historiam non scribere – Magyarok és külföldiek a hosszú háború („tizenötéves” háború) történetíróinál

Az 1591–1606 közti, „tizenötévesnek” is nevezett háború Magyarország történetének addigi legvéresebb és legpusztítóbb hadakozása volt. Ugyanakkor soha addig nem volt az ország ilyen tartósan a nemzetközi figyelem középpontjában, hiszen másfél évtizeden át Magyarország volt az iszlám és a kereszténység első számú frontvonala, az érdeklődást pedig csak fokozta, hogy a legkülönfélébb népek seregei és segédcsapatai fordultak meg a magyar hadszíntéren 15 év alatt. Ennek a másfél évtizednek igen jelentős a lecsapódása a korabeli történetírásban, amely reflektált a konkrét eseményeken túl a magyarok és az ide érkező idegenek viszonyára is. A panel során

négy történetíró kapcsán vizsgáljuk, hogyan jelenik meg a korabeli történetírásban magyarok és külföldiek cseppet sem ellentmondásmentes viszonya.

Előadások:

• Bakos Dzsenifer (SZTE): Egy elfeledett történetíró – Joó János és a hosszú háború első évei
• Nagy Gábor (ME–OSZK): Isthvánffy Miklós és a nagyelbeszélés
• Gyulai Éva (ME): Egy unikális prágai nyomtatvány és egy elfeledet emlékirat – Daróczy Ferenc és Erdély
• Kasza Péter (SZTE–OSZK): Az elveszett Szamosközy? – Bethlen Farkas művének Bocskairól szóló része