Magyarságkép, nemzeti identitás a 16-18. század lelkiségtörténet tükrében

Mivel a felvilágosodás előtti évszázadokban Isten és az egyén viszonya volt az emberi élet alapvető relációja, ennek szövegszerű megnyilvánulásai szerves részét képezték a romantika előtti irodalmi episztémének, vagyis a litterae-nek. A lelkiségi művek hiánypótló számbavétele, vizsgálata tehát amellett, hogy fontos a mindenkori irodalmi műveltséget és oktatást meghatározó, kánonképző szakma számára, az egyén, az egyes ember identitását befolyásoló, sőt meghatározó forráscsoportként is vizsgálható. A Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport a Kárpát-medencében a 18. század végéig jelen lévő áhítati irodalom szerepét tárja fel, a IX. Nemzetközi Hungarológiai Konferencián az egyes emberre gyakorolt identitásképző funkciójának vizsgálatára vállalkozik, konkrét esettanulmányok, nagyobb ívű áttekintések révén.

Előadások (folyamatosan frissülő lista a jelentkezések függvényében): 

• Bajáki Rita: Az imádságos irodalom hatása a kora újkor emberére
• Báthory Orsolya: Pázmány Péter latin művei
• Nuzzo, Armando: Ima az irodalomban. Egy olasz könyv üzenete
• Szádoczki Vera: Népénekkutatás
• Szelestei Nagy László: Pap és költő a barokk korból (Gyalogi János, 1686–1761)